A társadalomban mindenkinek van egy betöltött szerepe. Ez az idők során alakul ki bennünk, a neveltetés és elvárások mentén. Sajnos parancsok, intelmek szerint alakítjuk életünket, amiket nem a szeretet mentén kapunk. Szülők, tanárok igyekeznek az életre nevelni gyerekeket, olyan módon, hogy közben teljesen elnyomják a valódi énjüket. Csoda, hogy az önmegvalósítás olyan fontos kérdéssé vált manapság? Gyakran családalapítás után, évtizedekkel később, sokszor valamilyen súlyos traumát követően eszmélnek rá sokan, hogy rossz úton járnak. A megfelelési késztetés erős lehet, de sohasem hozhatja el a valódi boldogságot. Ennek a kulcsa ugyanis az önmegvalósítás.

Vajon mi rejtőzik bennünk, mire vagyunk igazából hivatottak, amit feladtunk egy jó munkahely, egzisztencia miatt? A válasz még mindig ott van, csak kutatnunk kell egy kicsit. Szánjunk időt erre. Adjunk magunknak legalább egyetlen órát kezdetben a 24-ből, amikor kizárva mindent azt teszünk, amihez igazán van vonzalmunk, az önmegvalósítás mentén. Lassan rá fogunk jönni, hogy ennyi sem elég és az egész életünk át fog alakulni. Persze ennek lehet olyan hozadéka, hogy lemorzsolódnak eddigi életünk olyan szeletei, amik csak érdekből ragaszkodtak hozzánk. Viszont ezeket ne sajnáljuk egyáltalán ugyanis csak visszafogtak bennünket élősködtek rajtunk. Eljött az idő arra, hogy ragyogjunk, eldobjuk béklyóinkat és az önmegvalósítás révén felfedezzük kik is vagyunk valójában. Ha belevágunk, akkor egy olyan utazás veszi kezdetét, ami csodálatosan felemelő és könnyed előrehaladást tesz lehetővé. Ne feledjük az önmegvalósítás csakis rajtunk múlik.