Fesztivál, falunap, vásár: tűzvédelem a szervező szemszögéből
Egy szabadtéri rendezvény tűzvédelme a szervezőnél kezdődik, jóval azelőtt, hogy az első sátor felállna. A színpad, az árusok, az áramellátás és a tömeg együtt olyan helyzetet teremt, amely egy állandó épületben ritkán fordul elő: néhány napra egy kisebb, ideiglenes város épül fel, saját utcákkal és energiaforrásokkal. A rendezvény méretétől és jellegétől függően bejelentési vagy engedélyezési kötelezettség is lehet, ennek részleteit a helyi önkormányzattal és az illetékes katasztrófavédelemmel kell időben tisztázni. Ez a cikk a gyakorlati oldalt mutatja be egy kitalált példán keresztül: mit tesz a szervezőcsapat hetekkel előtte, a rendezvény napjain és utána. A lépések egy falunapon vagy egy kézműves vásáron is hasonlóak, csak kisebb léptékben.
A példa: egy háromnapos nyári fesztivál
Képzeljünk el egy kisvárosi, háromnapos nyári fesztivált a főtéren és a mellette lévő parkban. Van egy nagyszínpad, egy kisebb, sátras színpad a gyerekprogramoknak, harminc körüli árus étellel, itallal és kézműves portékával, valamint egy esti utcabál. A szervezőcsapat hat emberből áll, mellettük a rendezvény napjain huszonöt önkéntes segít. Az áramot részben a tér hálózatáról, részben egy bérelt aggregátorról kapják. A csapat egyik tagja egyértelmű feladatot kap: ő felel a tűzvédelemért, minden ilyen kérdés hozzá fut be, és ő tartja a kapcsolatot a hatóságokkal és a helyszíni szakemberekkel.
Hat héttel előtte: bejárás, árusok, áram
A felelős első lépése a helyszínbejárás, térképpel a kezében. Kijelöli, hol hajthat be szükség esetén a tűzoltóautó és a mentő, és ezt az útvonalat a rendezvény teljes ideje alatt szabadon kell hagyni, akkor is, ha egy árus éppen oda szeretne parkolni. A sátrak között elég helyet hagynak ahhoz, hogy egy tűz ne terjedjen át egyikről a másikra, és a tömeg is el tudjon mozdulni. Az aggregátort a sátraktól és a nézőtértől távolabb, elkerítve helyezik el, az üzemanyagot pedig nem mellette tárolják. A színpad mögötti területen, ahol a technikusok dolgoznak, a kábelek és elosztók útvonalát előre megtervezik, hogy ne a ponyva alatt fussanak egymásra halmozva.
Az árusokkal kötött megállapodásba néhány tűzvédelmi pont is bekerül, amelyet a szervezők előre kérnek:
- gázpalackos vagy olajsütős standnál saját, ellenőrzött tűzoltó készülék a pult mögött, kéznél;
- ép gázpalack és tömlő, a tartalék palackok nem a sátorban állnak;
- az elektromos eszközök csak a kijelölt csatlakozási pontra kerülnek, saját hosszabbító-láncot senki sem épít;
- a zsíradék, a hamu és a faszén zárás után nem kerül a közös hulladékgyűjtőbe.
A szervezők ezen felül saját készülékeket is elhelyeznek a színpadoknál, az aggregátornál és a központi pontokon. Ezek helyét a térképen is jelölik, hogy az önkéntesek gyorsan megtalálják őket.
A közönségnek szánt tájékoztatás is ekkor készül. A bejáratoknál kihelyezett térkép, amelyen a kijáratok és az elsősegélypont is látszik, a gyerekes családoknak éppoly segít, mint a tűzvédelmi felelősnek. A konferanszié szövegkönyvébe is bekerül egy rövid, előre megírt mondat arra az esetre, ha a teret ki kell üríteni, így ezt nem a pillanat hevében kell megfogalmazni. Ha a rendezvényen tűzijáték vagy más pirotechnika is lesz, arra külön szabályok és engedélyek vonatkoznak, ezt mindenképp szakemberre kell bízni.
A rendezvény napjain: ki figyel mire?
Az első reggel, kapunyitás előtt az önkéntesek rövid eligazítást kapnak. Megtudják, hol vannak a tűzoltó készülékek, hol a gyülekezési pont, és kit kell hívni, ha füstöt, szikrázó kábelt vagy egy túlterheltnek tűnő elosztót látnak. A szervezők nem várják el tőlük, hogy tüzet oltsanak, azt viszont igen, hogy tudják, kinek szóljanak, és hogyan tereljék el az embereket a veszélyes pont közeléből. A tűzvédelmi felelős délelőtt és kora este végigjárja az árusokat: ott van-e a készülék a pult mögött, nincs-e a menekülési sávban kirakodott áru, nem lóg-e a gázpalack tömlője a járókelők útjába. Este, amikor a legnagyobb a tömeg, a nézőtér kijáratait külön önkéntes figyeli, hogy ne foglalja el őket egy sörpad vagy egy állvány.
A legtöbb nehézség apróságból adódik. Egy árus a szomszéd standtól kér kölcsön hosszabbítót, egy fellépő zenekar a színpad mögött gyertyákkal dekorál, egy szélroham a hősugárzó felé tolja az egyik napernyőt. Ezeket a helyzeteket nem lehet mind előre megtervezni, de ha mindenki tudja, kihez forduljon, a megoldás perceken belül megszületik. A felelős telefonszáma ezért minden önkéntes kitűzőjének hátoldalán ott van.
Az éjszakák külön figyelmet kérnek. Zárás után a sátrakban áru, dekoráció és sokszor gázpalack is marad, a közönség viszont már hazament, így egy kezdődő tüzet könnyen senki sem vesz észre. A szervezők ezért éjszakai őrt állítanak, aki óránként körbejárja a területet, és tudja, hol az aggregátor leállítója és a legközelebbi tűzoltó készülék. Az árusoktól azt kérik, hogy zárás után minden elektromos eszközt húzzanak ki, és kapcsolják le a hősugárzókat. A színpadtechnikából csak az maradhat áram alatt, amit a technikus kifejezetten így hagyott.
Utólag: ami a következő évre is megmarad
A rendezvény után egy rövid megbeszélés sokat ér: mi működött, hol volt szűk a menekülési sáv, melyik árus nem tartotta be a megállapodást. A térkép, az árusoknak küldött tájékoztató és az önkéntesek eligazítási jegyzete a következő évben kiindulópont lehet, így nem kell mindent elölről megírni. Ha a rendezvény alatt valamelyik tűzoltó készüléket használni kellett, azt a következő alkalom előtt javíttatni, újratöltetni kell. Aki nem szeretne minden évben saját eszközökért felelni, annak a bérlés is megoldás lehet; a tűzoltó készülékek beszerzéséről, bérléséről és felülvizsgálatáról itt tájékozódhat. Egy jól előkészített rendezvényen a tűzvédelem szinte észrevétlen marad, a közönség csak annyit érzékel, hogy minden a helyén van.