A foghúzástól mindenki fél, pedig az nem a végállomás, hanem egy átmeneti helyzet. A veszprémi páciensek körében ma már általános elvárás, hogy a hiány az esztétikai és rágási funkció szempontjából is mielőbb fogpótlás szülessen. Fogpótlás tekintetében két nagy irány figyelhető meg: a hagyományos, rögzített hídpótlások és a korszerű implantációs megoldások. A foghúzást követő  implantáció Veszprémben az elmúlt években nagyot fejlődött: 3D CBCT-alapú tervezés, digitális műtéti sablon, navigált behelyezés — mindezek segítségével a csavar pontos szögben és mélységben kerül a csontba, ami a hosszú távú stabilitás feltétele.

Az implantáció és a végleges korona közötti időszakot ma már több rendelő csavarozható ideiglenes fogpótlással hidalja át, így a páciens nem él „hiányos mosollyal” hetekig vagy hónapokig. A hagyományos hídpótlás továbbra is indokolt, ha a szomszédos fogak amúgy is restaurációra várnak, vagy ha a csontmennyiség implantációhoz nem elegendő és a páciens nem akar vagy nem vállal csontpótló beavatkozást.

A foghúzás utáni fogpótlásban azért fontos a veszprémi helyismeret, mert az utógondozás és kontroll menete helyben megoldható. A fogpótlások hosszú távú túlélése ugyanis nem maga a beavatkozás napján dől el, hanem a következő évek gondozási fegyelmével: fél–éves higiéniai visszahívások, röntgenes kontroll, implantátum környéki lágyrész ellenőrzése, harapásemelés szükség esetén. Aki lokálisan gondoskodó rendelőt választ, annak a fogpótlása nem csak „elkészül”, hanem karbantartottan él.