A Fomo egy angol rövidítése a kimaradástól való félelemnek. Ez egy olyan modernkori pszichológiai jelenség, ami inkább a közösségi média korában vált elterjedté. A fomo lényege az, hogy egy személy szorongást él meg amiatt, hogy ha mások valamilyen Sweet Bonanza élményben vagy lehetőségben részesültek, amiből ő kimaradt.

Ebben az esetben az érzés nemcsak kellemetlen, de a döntéseket és a viselkedést is befolyásolni tudja. Részben az ember társaságkedvelő természetéből fakad. Ősidők óta a csoportokhoz tartozás egy alapvető Sweet Bonanza túlélési tényező volt, ebből kiindulva a kimaradástól való félelem már a születésünk pillanatában is bennünk van.

Ezt az érzést a digitális világ elterjedése csak felerősítette. Amikor folyton mások sikereit látjuk, vagy utazásait, bulijait, akaratlanul is összehasonlítjuk őket a saját életünkkel. Pszichológiai szempontból a fomo hatásai több rétegből állnak. Gyakran elhamarkodó döntésekhez vezetnek, mint például Sweet Bonanza impulzív vásárláshoz, vagy eseményekre való jelentkezésre, és mind azért, hogy nehogy kihagyva érezzük magunkat.

A mentális egészséget nézve, növelheti a szorongást, a folyton elégedetlenség érzést és a saját magunk iránti frusztrációt is. Annak érdekében, hogy ez az érzés csökkenjen, jobb esetben el is tűnjön, tudatos gondolkodásra van szükség. A közösségi média használatának radikális csökkentése és a jelen pillanatra való figyelés pár nap után is már jelentősen javítani tudja a közérzetet. Amikor felismerjük, hogy a kimaradástól való félelemnek nincs racionális alapja, könnyebben és sokkal átgondoltabban tudunk döntéseket is meghozni és mi magunk is sokkal nyugodtabbak lehetünk.

Sokan a digitális világ problémájaként tartják számon, de a valóságban a pszichológia az ember gyökereiben rejlő társadalmi kapcsolódásra hívja fel a figyelmet.